Markó Imre Lehel

(Mosonszentandrás, Moson vm., 1919. okt. 29. - Pölöskefő, Zala m., 1994. júl. 6.)

katolikus pap, nyelvész

     Középiskolai tanulmányait a keszthelyi premontrei gimnáziumban végezte, amelyet a pannonhalmi bencés esztendők követtek. E rend tagjaként végezte el a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakát. 1944-től 1948-ig a Pannonhalmi Gimnázium tanára volt. A rend feloszlatása után Kiskanizsára került, majd néhány év után a pölöskefői plébániát vette át. A nyelvészeti kutatómunkával a kiskanizsai évek alatt kötelezte el magát, amelynek eredménye első tanulmánya, a Kiskanizsai ragadványnevek megjelentetése volt. Az 1960-as évek elejétől részt vett a zalai földrajzi nevek gyűjtésében és feldolgozásában, jelentős érdemei vannak az országosan is elsőként megjelent hiánypótló mű közreadásában. A mű második kötete irányító munkájával 1986-ban látott napvilágot. A későbbiek során részt vett Tolna, Vas, Komárom, Veszprém, Baranya megye földrajzi neveinek gyűjtésében és kiadásában is. Rendszeresen tartott előadásokat a magyar nyelv kongresszusain és a névtudomány konferenciáin. Közel négy évtizedes tudományos munkásságát 1990-ben Zala Megye Tanácsa Alkotói-díjjal, 1994-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság és Zala Megye Önkormányzati Közgyűlése Pais-díjjal ismerte el. 1994. július 14-én temették el Pannonhalmán.
IrodalomHajdú Mihály: Búcsú Markó Imre Leheltől (1919-1994)
Főbb művekZala megye földrajzi nevei